Ami számomra meglepő és egyben vicces is volt, hogy az "expedíciómról" beszéltek egy rádióadásban! Bár a két műsorvezető eléggé komolytalanul veszi a fanyűvős témát. 1 óra 5 perc és 44 másodperctől kezdődik a fanyűvőről a téma, míg 1 óra 10 perc és 39 másodperctől félreérhetetlenül Rólam és az utamról folytatnak párbeszédet. Akit érdekel a linkre kattintva meghallgathatja a rádióadást:
-LINK-
Görgessétek lejjebb és a "Itt az adás és persze a podcaston is." szöveg alatt indítható el.
De akár le is tölthetitek mp3 formátumban innen: -LINK-
Mátranovákon először
2011. augusztus 22.-i napon fogtam magam, biciklire ültem és Mátranovákra indultam.
A google föld segítségével rajzoltam egy gagyi térképet hogyan is juthatok el oda, és reménykedtem hogy nem tévedek el. Délután fél kettő körül el is indultam. Az odaút nagyon jó volt! Ahogy suhansz lefelé egy lejtőn a gyönyörű napsütésben, és egyik oldalon mező, a másikon egy tó, az valami nagyon jó érzés. Ezek mellett elmentem és közben akadt egy két falu is, majd 1 óra alatt odaértem Mátranovákra. Ott egy kis útbaigazítást kértem egy férfitól, hogy merre kell menni a bányász emlékműhöz. Szerencsére rendes volt és segített. Emlékezzünk vissza az egyik beszámolóra amit egy öreg bányász mondott el, hogy látta a lényt. Ezért is gondoltam felkeresem ezt a bányászházat. De itt van részletesen az eset:
http://kriptid.blog.hu/2011/07/12/par_regi_tortenet_a_fanyuvorol#more3061094
Sajnos senkit nem láttam se odakint se odabent. Csak a szemben lévő házból nézegetett egy ember, hogy ugyan mit nézelődöm ott annyira. Készítettem egy képet a házikóról, és útnak indultam az erdőnek, gondoltam majd a vissza úton ismét felkeresem a házat.
Alig pár száz méterre van az erdei út a Bányászháztól. Elég meredek dombon vezet felfelé az út, de mikor kiértem nagyon szép látvány fogadott. A táj szép, csak sajnos pár terület elvan kerítve drótkerítéssel, mert magántulajdon és a környéken legeltek a juhok és szarvasmarhák. Mivel pont egy kis dombocska volt a kerítés túl oldalán, gyorsan átugrottam, hogy onnan készítsek képet a tájról. Valljuk be, ha tényleg él itt valami lény, az ebben a hatalmas erdőben biztos hogy eltud bújni. Nem hittem volna hogy ekkora ez az erdő.
Tovább haladtam. Az út dombokon át vezetett. Már a harmadik dombtetőre értem, amikor is megálltam pihenni. Ekkor néztem körbe, hogy merre felé is haladjak tovább. A távolban lehet látni pár föld utat, láccódnak a fák között. Ekkor vettem észre, hogy a messzi távolban az úton pont sétál valami hófehér alak. Ez nagyon messze volt a részleteit nem lehetett látni, de biztos vagyok benne hogy fehér volt. A fanyűvőt általában fehér szőrűnek írták le. Nem azt mondom, hogy azt láttam, csak érdekességképp említettem meg. Az is lehet hogy egy egyedül sétáló ember volt, fehér fölsőben és fehér nadrágban. Bár ki az a hülye aki a saras és piszkos erdőben, teljesen fehér ruhában jár? Pár másodperc volt csak amíg láttam, mert ahogy haladt eltűnt a fák sűrűjében. Kitaláltam, hogy elmegyek arra felé. Ismét áthajtottam egy dombon, amikor is kétfelé ágazott az út. Emlékeztem, hogy a google föld térkép azt mutatta, hogy a jobboldali út valami helyre vezet. A baloldali pedig az erdőnek amerre az alakot láttam. Kíváncsi voltam a jobboldali hová is visz majd, így elindultam arra és majd aztán visszafordulok és elmegyek balra. Hirtelen azt hittem, hogy egy sátorra bukkantam, de nem, csak szalmák voltak letakarva fával. Zsákutca
Elkezdett rosszra fordulni az idő. Annyira, hogy a nap is eltűnt és hamarosan esni kezdett egy kicsit az eső. Reménykedtem hogy eláll, és elindulhatok a baloldali útnak, de ez nem jött össze. Hatalmas vihar tört ki, elkezdett szakadni az eső. Túl messze voltam a házaktól, úgyhogy az erdőbe ragadtam. Gyorsan behúzódtam a fák közé és a bokrokhoz, hogy ne ázzak meg annyira. Egy ideig nyugtom volt, már lassan 20 perce ott gubbasztottam, amikor még jobban esni kezdett és teljesen átázott a ruhám. A fényképező gépemet és a telefonomat féltettem nagyon, féltem hogy az esőtől tönkremennek, hiába hoztam egy kis hátitáskába, az is teljesen átázott. A földúton is csordult le a víz patakokban, így egyből észbe kaptam hogy már nem tudok tovább haladni az erdőben, főleg nem a biciklivel. Az eső szakadt és egyre jobban fáztam, már a fák és bokrok sem védtek meg. Ekkor már nagyon ideges voltam, fogtam magam és szakadó esőben elkezdtem visszafelé indulni. Az út sáros volt, szinte kapálóztam hogy ne csússzak el a hatalmas sárban. A bicikli csurom víz és sáros. Az út felénél elállt az eső. Na mondom így nagyon jó lesz haza menni...de mintha az idő ellenem dolgozna, az eső megint elkezdett szakadni, még jobban mint korábban és Én pont a dombon tartottam ahol semmi fa vagy bokor ami megvédhetne. Körülbelül majdnem 6x-or estem hátra a csupa sárba. Ennyire már rég voltam ideges. Végül nagyon nehezen visszaértem az erdei út elejére és eszembe jutott, hogy a Bányászház közelében volt erkély ahová behúzódhatok az eső elől. A Bányászház be volt zárva már. Sajnos sokat nem értem az erkéllyel, teljesen eláztam, körülbelül mintha ruhában álltam volna be a zuhanyozni, ráadásul az eső kezdett elállni. Nem láttatok még ekkora szerencsétlent mint Én, ugye?:D Ekkor megint kint állt a korábban említett férfi a szemben lévő háznál, és kikiabált hogy beakarok-e menni a bányászházba. Meglepődtem. Mondtam hogy nem, csak az eső elől bújtam el. Ekkor jutott ismét eszembe a bányász beszámolók a fanyűvőről. Kíváncsiságból visszakiabáltam, hogy az övé-e ez az épület. Azt mondta nem, hanem az apósáé, és nála van a kulcs. De mondom esőbe hova hívjam ki szerencsétlent, elég nagy pofátlanság lett volna mondani hogy na hozza a kulcsot. Az eső elállt, kitekertem a fölsőmből a vizet, megnéztem hogy rendben van-e a telefonom és a fényképezőm. Szerencsére minden működött, de vizes lett. A férfi még ekkor is engem lesett, hogy mit csinálok. Felültem a biciklire és elindultam hazafelé...volna hacsak nem gondolom meg magam és elindultam a másik kis utca irányába. Pár métert tettem csak meg, de zsákutca és visszafordultam. Ekkor épp haladok el a ház előtt ahonnan a férfi kikiabált, amikor is megállított egy 50-es éveiben járó ember. Kérdezte hogy mit csinálok itt, mert látja hogy nagyon nézelődöm. Ekkor már tudtam, hogy Ő a bányászház kulcsának őrzője. Elmondtam hogy csak nézelődöm és biciklizgetek, de elkapott az eső és eláztam. Megkérdezte hogy megnézem e a házat, kihozza a kulcsot. Szerintem eléggé gyanúsnak véltek, hogy én ott sündörgök már egy ideje, rámondtam hogy rendben van megnézem. Még a végén nehogy azt higgyék hogy lopni akarok vagy ilyesmi és azért ólálkodom ott... Kérdezősködött hogy honnan jöttem és mi a nevem. Megmondtam neki, mert mondom úgysem ismer és nem vagyok oda valósi. A vezetéknevemről megállapította hogy biztos az egyik rokonom bányász volt. Ez így igaz, papám valóban bányász volt annak idején. Kinyitotta az ajtót és két szoba volt. Csak a kis előszobába mentem be, de sok vizet hagytam magam után a talajon, amit azonnal elkezdett feltörülni a bácsi, így gondoltam nem cseszek ki vele és nem megyek be a másik szobába csak bekukkantok. Láttam két könyvet. Ekkor jutott eszembe hogy pár könyvben írnak a fanyűvőhöz hasonló állatról, lényekről, szellemekről stb. Megkérdeztem mik azok a könyvek, de az egyik csak a Vendégkönyv volt, a másik pedig a bányászok zene könyve volt ,amiben kották voltak. Egyikbe sem olvastam bele, nem akartam összevizezni mindent. Ekkor megkérdeztem a öreg úrtól, hogy Ő is bányász volt-e. Természetesen az volt, de csak * (*= itt egy szót mondott,amit nem jegyeztem meg mert életembe nem hallottam,de vagy valami régies már nem használt szó lehet, vagy a bányászok egy részére értették. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem bányászott csak valami segítő volt vagy valami ilyesmi)
Vettem a bátorságot és ismét kérdeztem, nincsenek-e a bányászoknak legendái vagy régi történetei,amire azt mondta hogy "Már maguk a bányászok is legendásak." Kimentünk a házból és megmutatta a hátsó udvart,ahol egy-két csille volt. Ez az amiben hordták ki a szenet a bányából. Reménykedve benne hogy nem néz hülyének elkezdtem mondani pár mondatban hogy olvastam bizonyos állatról ( és itt leírtam a fanyűvőt hogy néz ki ) és hogy nem-e hallott ilyesmiről. Szerencsére nem nevetett ki, de nem úgy nézett ki mintha meglepődött volna a hallottaktól. Vagy tud valamit mégis, vagy csak nem nagyon figyelt hogy mit mondok neki nem tudom. Azt válaszolta hogy "Erről még nem hallottam sosem. De voltak olyan történetek, amikor fent északon éjjel a bányászok ott maradtak az erdőben, és tüzet gyújtottak hogy melegedjenek körülötte. Ekkor azt vették észre hogy a közelben lévő szenek és pár barlangban lévő szén is magától kigyulladt." Ezt érdekes volt hallani, magától kigyulladó szenek? De nem ez miatt jöttem, így nem is kérdezősködtem erről tovább. Mindent megmutatott, ismeretlen állatról nem hallott és nem látott, így megköszöntem neki mindent és elindultam hazafelé. Örültem, hogy az elázás és sok szenvedés után, legalább sikerült beszélnem valakivel. Bár kissé bús voltam, hogy nem hallott semmi ilyesmiről. Ez még nem bizonyítja hogy a lény nem létezhet. Mivel minden sáros lett,az úti célt nem értem el, amely nem más volt mint az erdő mélyén található Riolittufás táj. Ez egy sziklás rész,ami vulkáni hamuból jött létre. Itt nagyon sok hasadék van, talán még barlangok is amiben elrejtőzhet egy állat. Bár nem voltam ott, ezeket onnan tudom hogy otthon a mi erdőnkben is van egy ilyen hely és ott már voltam. Így néz ki Mátranovákon :
Összegzésül csalódott nem vagyok, csak az eső ne esett volna. Akkor lehet több helyet is megtudok nézni az erdőben. Így körülbelül alig 15%-át sikerült megnézegetnem. Ha jó idő lesz, lehet megint elmegyek. Bár lehet ha többen mennénk többre is jutnánk és azt is vegyük számításba hogy fanyűvőt csak este és éjjel láttak még, nappal sosem!Mátranovákon másodszor
2011. augusztus 28. - vasárnap. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Hatalmas dombokon való átgurulás után, a 35 fokos melegben, megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.
Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.
Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)
Összegzésként
Ezek az 1 napos kiruccanások nem sok sikert hoznak, hosszabb időre kell menni nagyobb előkészületekkel, ha tényleg egy komolyabb eredményt akarunk elérni. A helyiekkel beszélni, naplót írni a dologról, kamerákat vinni, átjárni, feltérképezni az erdőt, s eszerint akár több "bázist" is felállítani.
Hamarosan, ha jön a jó idő újra elmegyek az erdőbe az biztos. Lehet már társam is lesz és több eredményt fogok elérni.
