Jó ideje elkezdtem tanulmányozni a spiritizmust és olvasni róla. Több könyvet is megszereztem a témában, amik 1899 és 1950 között jelentek meg, mert akkoriban volt igencsak "aktív" ez a mozgalom. Ez azonban a második világháború után szinte abbamaradt és csak elvétve jelentek meg ilyen művek. Nem részletezném a spiritizmust, akit érdekel, annak google a barátja. Röviden: különböző módszerekkel szellemeket lehetett megidézni és kommunikálni is azokkal. Magyarországon aztán az ufó-téma lett népszerű. Azonban volt egy házaspár, akik a két témát ötvözték. Igazából ez sem új keletű dolog, csak az ufó kutatók között nem lett "népszerű" ez a módszertan. Kapoun János és felesége aztán rendszeresen tartott szeánszokat. János kiadott egy könyvet tapasztalatairól és arról, amit a szellemi lények üzentek neki. A könyv pusztán magánkiadásban jelent meg felesége által - János halála után -, melynek címe "Az univerzum spirituális élete". A könyvet olvastam, és bár több dolog is zavaros volt vele kapcsolatban; vagy nem értettem egyet a leírtakkal, mégis felkeltette az érdeklődésemet.
Szerettem volna megtudni, hogy vajon az özvegy hölgy él-e még. Egy ismerősömtől kaptam egy tippet, hogy hol lakik, melyik város és melyik házszám alatt. Először telefonon szerettem volna elérni, azonban a tudakozóval sem jártam sikerrel: mind az adott ház telefonszáma, mind a szomszédoké is titkosítva volt.
Így más lehetőség nem volt, minthogy személyesen is elmenjek a helyszínre. Nem akartam egyeztetés nélkül, vagy fölöslegesen, de nem maradt más lehetőség. Ismerősömmel így elvonatoztunk a városba (a pontos helyet, címet szándékosan nem írom meg persze), és kisebb térkép nézegetés után végre megtaláltuk a házat. Becsöngettünk és semmi. Ez újra megtörtént harmadszorra is, de síri csend. Már kezdtünk azon gondolkozni, hogy feleslegesen utaztunk, amikor is valaki kinyitotta az ablakot, ami egyébként úgy fejmagasságban volt.
- Elnézést! Kapoun Jánosné?
- Igen! Maguk meg kik?
Odamentünk az ablak elé, bemutatkoztunk és elmondtam mit szeretnénk. A hölgy először bizalmatlan volt, ugyanis nem tudta mit akarunk, nem-e csak gúnyolódni vagy hasonló. De mikor belemélyedtünk a témába és látta, hogy ismerjük a dolgokat, akkor már szerencsére elkezdett feloldódni. Sajnos fényképet nem készíthettünk róla, de diktafonnal és mobillal rögzítettünk a beszélgetésből. Többek között elmondta, hogy a kertbe is felvéstek egy jelet, és kiültek a székre, hogy transzállapotban hívják az "ufókat".
Itt egy kis kivonat a beszélgetésből, de sok más dologról is szó volt még:
- Nehéz most ezekről beszélni, már 13 éve nem beszélgettem senkivel. Ti vagytok az elsők, felveheted nyugodtan a beszélgetést, mert amit mondok, az nem hazugság.
- És azt eltudná-e mondani, hogy egy ilyen szeánsz, milyen lépésről-lépésre, hogyan zajlott ez Önöknél?
- Leültünk nyolcan-tízen, imádkoztunk és akkor kértük a szellemi körvezetőnket. És akkor bejelentkezett a Lali, aki a Jánosnak volt az elhunyt unokatestvére...vagy valaki más, akit ismertünk.
Jöttek az "ufóvilágból" is, azok nagyon fejlettek voltak. Azok nem szellemek voltak, hanem ufók. Másik Naprendszerből.
- Rákapcsolódtak a médiumra?
- Persze! Megnézték a mi szeánszunkat és elmondták, hogy csodálatos amit művelünk.
A könyvről: - Ez olyan magas szinten készült - a Szellemvilágból -, hogy a mostani emberek nem értik meg. Majd úgy körülbelül 10 év múlva. Éjszakákon át írta a János, még éjjel háromkor is! Mikor írta, tudtam, hogy nem szabad beszélni hozzá.
Szép volt jó volt, de igaz volt! Azt nem mondhatom, hogy igaz sem volt, mert nagyon is igaz volt és a mai percig is mondom, hogy igen is van Szellemvilág és Ufóvilág!
Sajnos picit felkészületlenül mentünk el. Nem akartunk töménytelen mennyiségű kérdést összeírni a találkozás előtt, mert azt sem tudtuk, hogy létrejöhet-e és akkor csak csalódottabbak lettünk volna, ha nem sikerül. Szerencsére azonban nem így volt, de annyi mindent kérdezhettünk volna még, ami csak utólag jutott az eszünkbe....
Azonban Kapounné rábólintott arra, hogy jövőre újra elmehetünk hozzá.
Reméljük így lesz!
