A "Mátranováki fanyűvő" megtalálása

Ebben a blogban ismertettem korábban a Mátranováki fanyűvőt és azt is, hogy megpróbáltam megkeresni. Küldtek nekem levelet, hogy látták, de nem hittem el mindent belőlük, próbáltam kétkedve fogadni és szortírozni közöttük, így csak azokat vettem figyelembe, amikben láttam valamennyi realitást. Nos ezek közül végül volt olyan aminek volt alapja és volt olyan, aminek nem. 

Egyébként a "fanyűvő" nevet O. István adta a "lénynek" találomra egy régi magyar meséből, a Fehérlófiából. 

Nézzük csak mik voltak összességében a Fanyűvő jellemzői:

- 180-220 cm magas

- fehéres szőrzetű

- igen vékony testalkatú

- kezei hosszúak, a térdéig érnek

- éjszaka aktív, fényre érzékeny

- többnyire erdősségekben látták

- főbb feltűnése Mátranovák környékén, de az országban több helyen is

Nos, ezek voltak a főbb jellemzők a leírásokban, beszámolókban. Egy részük igaznak bizonyult, egy részük pedig nem.  Nézzük hát a történetet!

Felkeresett egy újságíró, hogy a blogomból szedhet-e információkat ezzel a Fanyűvővel kapcsolatban, mert szeretne egy cikket írni róla. Mondtam, hogy igen, ha feltünteti a forrást. Ez így is történt és pár nap nap múlva megjelent a Bors c. magazinban egy cikk. Természetesen a média elnevezte magyar Yetinek a nyűvinket, de mi sosem hívtuk így. Mivel az internetes oldalak egymástól lopkodják el a cikkeket és híreket, így eléggé elterjedt végül ez a "Yeti" hír és egyre több ember látta a blogomat. Hamarosan felkerestek, a TV2 c. Mokka műsorában akartak erről beszélni velem. Sajnos későn reagáltam a levélre, így ezt lekéstem, mást hívtak be helyettem. Következőleg az ATV keresett meg, de sajnos lefújták a műsort hogy "nem fér bele az adásidőbe mégsem". Végül pedig az RTL klub Fókusz c. műsor egyik riportere keresett fel, hogy hajlandó vagyok-e interjút adni és végül Mátranovákot is felkeresnénk, ahol a legtöbbször látták a "Yetit". Ez végül össze is jött.

Egy csütörtöki napon kerestük fel a helyet, jöttek értem autóval. Összesen négyen voltunk, rendesek és viccesek voltak a srácok. Úgy gondolták először forgatunk az erdőbe, ahol meginterjúvolnak, majd utána kérdezősködünk a faluba. Így is történt, kihajtottunk egy erdei úton, kerestünk egy jó helyet és ment a forgatás. A kérdések arról szóltak, hogy mi is az a kriptozoológia, milyen lények vannak, miket találta már meg, és persze a Fanyűvővel kapcsolatban is kérdeztek. Ja, és hogy miért érdekel ez és hogy a kriptozoológiai kutatókról vajon mit gondolnak, hogy az emberek miért szeretik ezeket a történeteket a különböző lényekről. Nagyon izgatott voltam, sokszor elrontottam a szöveget - előre leírtam még otthon egy lapra a gondolataimat. Végül sikerült felvenni az anyagot.

Ezután visszahajtottunk a faluba és kérdezősködni kezdtek különböző emberektől, hogy hallottak-e már a Yetiről / Fanyűvőről. Eleinte nagyon sokat nevettük, volt olyan aki még nem hallott és volt olyan aki igen, hála az internetnek. Volt egy idős bácsi is, aki azt hitte hogy csak viccelődünk vele.

Ezután a falu széléről beljebb kocsikáztunk, hátha ott is megkérdezhetünk valakit. Egy-két ember mondta hogy nem szeretne nyilatkozni. Az egyik kocsma előtt ült egy öreg faszi, nem tűnt nekem túl józannak látván a vörös fejét. Először elküldte a kedves riportereket, hogy hagyják már őt békén, utána a következő beszélgetés zajlott le:

- Ön hallott már a Fanyűvőről?
- Mi?? Miről?

- A fanyűvőről!

- Itt lakik az utcába.

Hát mi ezt nem tudtuk hova tenni hirtelen és kitörtünk a röhögéstől. Csakhogy óriási fordulatot vett a történet.

Szakítsuk meg a történetet azzal, hogy le írom milyen feltételezések voltak a Fanyűvő létezésével kapcsolatban, amit egyébként az interjú során is elmondtam:

- kitaláció, puszta szóbeszéd, amolyan "urbanlegend"

- ismeretlen állat, ami az erdőben él

- egy kihaltnak vélt majomfaj. Európában és az országunkban is élt két féle majomfaj, amik igencsak hasonlítottak a Fanyűvő leírására

- egy torz, esetleg visszamaradott ember, talán hajléktalan és itt élhet a környéken, a faluban

És most folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Miután kinevettük magunkat a bácsi felszólalásán, új interjú alanyok után nézelődtek kedves riportereim. Beleakadtunk pár az utcán nézelődő és sétáló asszonyba. A fordulat most következik: egyikük hallott már erről az egész sztoriról és van egy sejtése, hogy a faluban élő idősebb férfi lehet a lényünk és ha szeretnénk felkeresi. Azon nyomban beleegyeztünk és én is izgatott lettem, hogy végül megoldódik-e a rejtély. Kisebb várakozás után, megérkezett három kerekű biciklijével a "gyanúsított" , kinek neve H. Gyula volt. Gyula bácsi elmondta, hogy ő is hallott ezekről a szó beszédekről és volt egy sejtése, hogy ő rá hihették, hogy a "Fanyűvő", minden bizonnyal összekeverték vele. 

Gyula bára igaz a nyűvink leírása - bár meg kell hagyni csak részben. A bácsi, nincs két méter fölötti és nem meztelen, nem fedi egész testét dús fehér őszes vagy szürkés szőr. Ellenben járása és mozgása igen furcsa. A háta sem túl jó már neki, így igen előre görnyedve jár és a kezei így olyan hatást keltenek, mintha leérnének a térdéig. A haja és szakálla viszonylag dús, ráadásul fehér-szürkés, így olyan hatást kelt mintha szőrös lenne és még a színek is passzolnak a beszámolókból. A bácsi elmondása szerint régebben sokat járt az erdőbe, így lehet este, félhomályba meglátta valaki. 

S hogy miért járt az erdőbe?
Bár István és Én találomra adtuk neki a Fanyűvő nevet, óriási véletlen és már szinte hihetetlen, hogy Gyula tényleg "fanyűvő", merthogy fa faragással foglalkozik. Így tehát fáért járt az erdőbe, hogy leendő műveit kitudja faragni. Munkái igen ismertek és szépek. Meg is mutatta nekünk hogyan faragja ki őket és bemutatott párat is házának udvarán. Állatok, fejek, és különböző alakzatokat készített el, a falut is díszítik ezek a faragványok jó pár helyen.

A legenda tehát megoldódott? Egy falubéli nő még azt is elmondta, hogy már Gyula előtt is voltak szóbeszédek az erdőről. A 80-as években egy menekült hadifogoly is bujkált az erdőben, aki többnyire nyers gombán élt. Magas volt és hosszú hajú. Ezek után mindig riogatták a gyerekeket, hogy ne menjenek az erdőbe, mert elrabolja őket. Egyből azon nyomban beugrott az, mikor még 2006-2007 környékén hasonló történetet hallottam a középiskolában egy ismerősömtől és a későbbiekben én is azt hittem, hogy ez a Fanyűvőhöz kapcsolódik. Valószínűleg ez a történet is keveredett a Fanyűvő szóbeszédekkel, így a két történet valójában egybe forrt.

Összességében elmondható, hogy a Fanyűvő történeteknek volt alapja. Bár egyesek csalódottak lehetnek, hogy nem ismeretlen állattal volt dolgunk, de én örülök, mert végre kiderült, hogy mi is a "kis nyűvink" és nem volt hiába való utánajárni. Azonban kiderült az is, hogy sokan hamis történeteket küldtek be és hogy Mátranovákon kívül senki nem láthatta Gyula bácsit, azaz a Fanyűvőt, úgyhogy ezen történetek csak kitalációk és szándékos megvezetések. Az egészből levonható még az is, hogy vajon mennyi legendának, mítosznak lehet valamilyen alapja és igazságtartama. Ugyanez igaz a kriptides, ismeretlen élőlényekkel kapcsolatban is. Bár ezek mivel szájról-szájra terjednek változhatnak, eltorzulhatnak és végül kialakulhat egy hamis történetkép is, mint ezen esetben is megtörtént.
Persze van egy sejtésem, hogy egyesek majd ezek után is kardoskodnak az mellett, hogy ők nem ezt a férfit látták, hanem egy teljesen más és ismeretlen lényt. Őszinte leszek: nehezen hinnék nekik , főleg mindezek átélése után...
(utóirat: igen, tényleg voltak olyanok, akik írtak, hogy nem a férfit látták, hanem teljesen mást)

De meg kell hagyni, hogy a csángó mondák továbbra is érdekesek és hasonlít a Fanyűvő leírásokra és nem tudni miről is lehetett akkor szó annak idején? Nyilván nem Gyula bácsiról, hisz annak idején még nem élt. Talán ugyanúgy menekült katonák, esetleg az erdősségekbe visszahúzódó szegény emberek? Ilyen régre nyúlik vissza ez a pletyka? Bár a fennmaradt iratok nem Mátranovákot említik, hanem más helyeket, például Királykútot. Vagy tényleg egy ismeretlen lény? Sosem tudjuk meg.

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:
"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak.""

A magyar folklór, 1979. 431. o. "Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett""

 

És aki kíváncsi a riportra velem ( megjegyzem nagyon lerövidítették, megvágták és a narrátor azt mondja el amit tőlem kérdeztek...) és Gyula bácsira is, az megtekintheti a Fókusz riportot itt:

                          

UFO-s(?) esetek nyomában, időkiesés és beszámoló

Mostanában elég sűrűn szoktam írni a gyakori kérdések nevű oldalra, főleg az ufó kategóriába. Pár hónapja feltettem egy kérdést ebben a témakörben, de mivel elég sok szkeptikus vagy trollkodó ír oda így a kommentelők nagy része, csak lenézte a kérdésemet. Akit érdekel itt megnézheti:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__ufo-eszlelesek__3909518-tunder-es-foldonkivuli-oriasi-hasonlata-szerintetek

Persze én nem bizonyítani akartam ezt, csak spekuláltam, de szerintem igen érdekes a felvetés.

Mint mondtam értelmes válaszok nem nagyon jöttek, de kaptam egy levelet. Ebben a levélben egy illető leírta, hogy ne foglalkozzak a trollkodókkal és a rossz indulatú válasszal és ajánlott egy könyvet, hogy olvassam el, mert ez is ezt a témát taglalja. A könyvet nem ismertem és mint kiderült, magyarul meg sem jelent. Sajnos nagyon gyér az angol tudásom, így gondoltam próba szerencse, megkérem a felhasználót, hogy egy kevéske szöveget nem-e fordítana belőle. A könyv elég hosszú és nehéz kiválasztani azokat a részeket amik érdekelnének. De szerencsére pár idézetet bemásolt nekem és kíváncsi volt, hogyan jöttem rá ezekre az összefüggésekre, mert mindenki csak rooswellel és az area 51-el foglalkozik. Elmondtam, hogy olvastam Graham Hancock - Természetfölötti c. könyvét és ebben volt benne, ez is elég vaskos könyv. Az illető felajánlotta, hogy személyesen is találkozhatunk Budapesten és akkor ő fordít nekem a könyvből, mert túl hosszú lenne ezt végigfordítgatni és leírni, ennyi ideje nincs. Át tértünk a gyk-ról az emailezéshez és ott folytattuk a beszélgetést. Más témákról is beszélgettünk, hogy kinek milyen furcsa élményei voltak. Neki is voltak, nem csak nekem.

Igazából én sokat járok pestre és néha heteket töltök ott, de nem tudtam bele menjek-e egy ilyen találkozóba. Sokat gondolkoztam rajta, mert sok troll van már a neten, mi van ha csak ez is egy a sok közül és be akar szivatni? Vagy elhívni egy helyre és végül nem lesz ott senki vagy csak röhögni egy jót a fejemen? Szerintem ez egészséges dolog, mindenkinek eszébe jutott volna hisz nem ismerem ezt az illetőt. Bántást és egyéb dologra nem gondoltam, mert olyan találkozó helyet beszéltünk meg végül - azaz kíváncsiságból bele mentem a dologba - ahol nagy tömeg van és sok ember. Csak amúgy is furcsáltam, hogy felajánlotta ezt a dolgot ( de lehet az én közegemben ritka ) hogy valaki ennyire segítőkész egy ismeretlen emberrel.

Eljött a találkozás napja. Igazából kellemeset csalódtam. Tőlem idősebb emberrel találkoztam,de nem nyugdíjas volt :D akinek természetesen nem adom ki a nevét és a többi.  Körülbelül 3 órát beszéltünk megállás nélkül, persze úgy elment az idő, hogy végül a könyvből semmi sem lett fordítva, annyi mindenről esett szó. Egy embert nem lehet megismerni egy találkozás alatt, de ezt nem lehet leírni, valahogy érződik, hogy nem hazudik és nincs is becsavarodva az illető. Ő is részben azért ment bele a találkozóba, mert nem sok emberrel beszélheti ezt meg. Azért ez mégsem olyan, mint interneten leírni egy oldalra egy kommentet. Annyit erről a személyről még hogy elfogulatlan és objektívan közelíti meg a témát, szóval nem úgy mint egyes elmeronggyant ufó hívők. Szóba jöttek az elrablások, Daniken, az ókor stb. szóval tényleg nagyon sok témáról folyt az eszmecsere. Sok évet külföldön töltött, ott élt és tagja volt UFO szervezeteknek is. Nagyon sok érdekes esetet mondott, ami hozzájuk érkezett be, valamint elmondta saját élményeit is, ami nem csak 1 volt, de most ide egyet szeretnék ismertetni, az ő engedélyével és az ő leírásával is. Olvassátok:

"Egy beszélgetés során szóba került életem egy furcsa epizódja. Barátomnak megígértem, mivel érdeklődési körébe vág, hogy röviden leírom ezt a számomra eddig megfejthetetlen autóutat. 1994 decemberében történt az Egyesült Államokban.
Nem akarok senkinek semmit bizonyítani, de vitába szállni sem, mert tudom az érveket, ellenérveket. Én ismerem magam, de aki engem nem, eleve kezdheti ott, hogy az egészet nem hiszi el a sztorit fabrikáltam. Akit ezek után továbba is érdekel, azt tudom, hogy velem és utasommal ez az anomália megtörtént. Végigmentem minden lehetséges logikus magyarázaton, de egyik sem oldotta meg a rejtélyt. Beszéltem orvossal aki, mind szervileg, mind mentálisan normálisnak talált. A megoldásra regresszív hipnózist ajánlott, aminek ezidáig különböző okokból nem vetettem alá magam.
A feltételezésem az, hogy az időkiesést és az esetleges teleportációt egy UFO incidens okozta, de erről semmi közvetlen bizonyítékom nincs. Életemben már többször láttam UFO-t, de a kérdéses út folyamán nem és semmilyen rossz fizikai érzetem, tapasztalatom, se az eset előtt, se utána nem volt. Saját, jó állapotban levő kocsimmal utaztam az első ülésen mellettem ülő anyámmal. Ő is az enyémmel megegyező élményként, ugyanazokkal a hiányosságokkal élte át az utat mint én. Végig utas volt, soha nem vette át a kormányt. Az út előtt, alatt se alkoholt, se drogot egyikünk sem fogyasztott.
Napközben New Orleansban voltunk várostnézni, délután 3-4-ig. Utána egy gyorsétteremben ebédeltünk és hosszan, majd egy órát tartott míg a várost átszelve, az Interstate 10-re rátérve kiléptünk NewOrleansból. Ez úgy du.5 felé lehetett és már meglehetősen sötét volt. Egyébként érzetre átlagos nap volt, már annak előtte úgy egy hétig naponta 6-8 órákat vezetve mentünk észak-keletről délre a US-ben. Bár a vezetés nem fárasztott különösebben, kivétel nélkül minden esti út közben érintett helységben vagy az interstate melletti pihenőkben valamit ettünk és feltétlen ittam egy kávét. Ennél a bizonyos útnál ez is furcsa módon kimaradt.
A várost elhagyva meglehetősen gyér volt a forgalom, minimum 100 km-es sebesség tartását semmi nem akadályozta. Uticélunk a floridai államhatárhoz közeli Pensacola volt. Az autópálya sokszor haladt nagy mocsarak, és jellegtelen vidéken keresztül, települések fénye csak ritkán látszott. Emlékeztem egy nagyobb város, Biloxi exitjére és utolsóként a Pascagoola exitre, aminek a környékén olajfinomítók lehettek, mert nagyon kellemetlen szagok miatt állandóan szellőztettük a kocsit. Az utolsó emlékem amit vissza tudok hívni egy pár meglehetősen régi nagy amerikai autó, amik lehúztak és mindegyik rendszáma furcsán a hátsó ablakban volt. (később megtudtam, hogy ezekben a déli államokban szokás belülre tenni a rendszámot, mert bűnözők a kívülről lopottat a saját kocsijukra felszerelve szeretnek dolgozni:). Ezután következő első emlékem, hogy belépünk Floridába. Ebben biztos vagyok, mert láttam a Welcome to Florida táblát az államhatáron. Kicsit furcsállottam, hogy már közel 11 óra volt. Hamarosan Pensacola magasságába értünk és letérve az Interstate10-ről egy motelben szálltunk meg. Nagyon kimerült voltam, de ezen túl semmi rendkívülit nem tudok visszahívni.
Idáig olvasva joggal kérdezhető, hogy mi a probléma, miért különleges ez az út? Nos, egyrészt, ha megállás nélkül százzal mentem volna (pedig üres interstaten átlag 120-130-al szoktam menni), akkor már órákkal korábban célba kellett volna érjek. Ennél sokkal furcsább, hogy át kellett volna hajtsak Mobile városán, amit az interstate nem kerül el. Nem lehet Floridába átjutni más úton. És nemhogy a városon áthajtani, de a többmérföldes, fizetős, tengeröblöt átszelő hídon is. Egyik sem történt meg. Lehetne figyelmetlenségre, fáradtságra fogni, de ismerem magam. Én is, anyám is jó megfigyelők, érdeklődő utazók vagyunk. A nagyon monoton interstate után még egy autóspihenő Mc Donaldsjára is emlékeztünk vona, nemhogy egy kivilágított, nagyvárosra, ahol sosem jártunk egy számomra nem mindennapos, több mérföldes tengeri hídon áthaladva, stb. Egyébként az út anyagiait is vezettem és nincs feljegyzés a hídpénzről pedig előzőleg ilyen jellegű kiadásokat mind miniciózusan feljegyeztem.
Ennyi a történet. Ha valaki sokat, figyelmetlenül utazik, akkor csak az idő anomália lett volna furcsa (bár az is figyelemreméltó), de én teljes bizonyossággal mondhatom, hogy valami masszív anomália kellett történjen. Tudatkiesése egyszerre két embernek tudtommal nincs. Másrészt ilyen hosszú szakaszon alvás vagy valami agyi kihagyás balesetet okozott volna és ilyen állapotban egy ismeretlen városon áthajtani egyszerűen lehetetlenség lett volna.
Mi történt? Nem tudom. Mivel ufo/alienes élmények végigkísérték életem, ez utóbbira gyanakodom, de nem zárnék ki semmilyen más megoldást, ha meggyőző lenne. Talán, ha rászánom magam regressziós hipnózisra, akkor kiderül, de lehet, hogy sohasem."

Ez az egyik legérdekesebb története, persze még volt egy pár , szimpla ufós észlelés, amit itt nem ismertetnék. De gondoltam ezt megosztom, hátha valaki reagál rá és még egy érdekes beszélgetés is kialakulhat itt is. Egyébként azóta találkoztunk még egyszer, akkor is jól elbeszélgettünk, ha a sors úgy akarja akkor még fogunk újra.